|
Egy utolsó pillanatos beugrással belecsöppentem a párkapcsolatok megújulásának lehetőségével kecsegtető - Kékes Réka és Hummel Zsolt szomatikus szexuális fejlesztők által tartott -, egész hétvégés karezza workshopra. Tudtunkkal, ők hozzták be ezt a páros szexuális gyakorlatot Magyarországra. Először is mi az a karezza? Az olasz carezza szóból ered, ami dédelgetést, kényeztetést jelent. Ez le is fedi azt a részét, hogy az abszolút prioritás a kapcsolat létrehozása, a legminőségibb együttlét. Viszont mielőtt valaki azt hinné, hogy ez aranyos babusgatás, tapasztalatom szerint, rettentő intenzív, mély ösztönökkel dolgozó alkalmakat lehet tapasztalni vele. Ami nekem igazán tetszik benne (hol is kezdjem), hogy arról a pontról indultunk, ahol nem is kellett magyarázni, hogy miért nem az orgazmus a legizgalmasabb dolog a szexben. Az intimitásra, harmóniára és egységre helyezi a hangsúlyt. Milyen volt a workshop? A workshop felépítése kiváló volt, érezni lehetett, hogy Zsolt és Réka aktívan reagáltak és illesztették a gyakorlatokat a csoportra. A bodywork gyakori fricskáját - hogy megtanítanak valamit a testnek, amiről gyakran nem esik le a tudatnak, hogy miért csinálja, de a végén összeáll, hogy miért kell az adott készség a cél eléréséhez -, remekül használják. Igazi csavarként állt össze bennem is az utolsó nagy gyakorlatra a lényeg. A tértartást olyan fokon űzik, hogy nem hogy azt éreztem, hogy milyen jó, hanem el is felejtettem, hogy létezik bármi más. Remek csoportdinamika jött össze - Zsolt csoportjairól tudom, hogy ez egy általános állapot az oktatásain. A párok gyönyörűen fel tudták fedni magukat lépésről lépésre. Nem volt annyi keveredés, minden pár a saját folyamatával volt elfoglalva. Egyértelműen tudják az egyszerűsítés és butítás közötti különbséget, és remekül használják. Sokat dolgoztunk a fogalmak helyére rakosgatásával és rendszerbe helyezésével, így nem csak nálam voltak komoly aha pillanatok. Azóta is velem van az élmény, a felfedezettek aktívan süppednek és alakulnak bennem, több kapcsolódásomon is rajta hagyta a keze nyomát, nagy örömömre. Három napja tart, és nem érzem, hogy abba kívánja hagyni. Letisztult és megmaradó folyamaton vittek végig, megmutatták a sokszínűségét a karezzának, de nem terheltek túl vagy aprózódtunk el. Alig várom a folytatást. Mit vontam le tanulságként (sok egyéb mellett)? Mindenkinek van mit tanulnia a karezzától. Visszavezet az együttlét eredeti magjához, az együtt levéshez. Ennek az állapotnak a megtapasztalása pedig lehet extatikus, gyönyörűséges, hálás, ellazító, intenzív. Bár Zsolt oldalán a szeretkezés spirituális formájának nevezte meg, én akkor értek ezzel egyet, ha a spiritualitás alatt, annak elfogadását értjük, hogy a lelkünk a lényünk egy létező és meghatározó eleme, így az azzal való kapcsolódás és felfedezés épp olyan fontos, mint bármely más részünké -, akkor mindenképp spirituális. Épp arról szól a karezza, hogy az egész lényünket aktivitásra, találkozásra és játékra hívjuk. Ezen kívül, semmilyen más ismeretre, filozófiai egyezésre vagy spirituális gyakorlásra nincs szükségünk a karezza gyakorlásához. Önmagában, csak úgy jó. És kész. Kinek ajánlom?
 Egy üdítő beszélgetésben volt részem egy fiatal hölggyel, akinek mélységes problémái vannak a pánszexualitással (vagy omniszexualitás) és a poliamoriával. Sikerült megfogalmaznia két roppant izgalmas állítást. #1 Minden poliamor ugyanazokat mondja “Ezt könyvből tanuljátok, vagy mi? Hogy kommunikáció mindenek felett, magas érzelmi intelligenciára van szükség, tudatosan kell a figyelmed és törődésed irányítani, magas önbizalom és empátia, tisztázott és tisztán tartott keretek; csak annyi kapcsolat bevállalása, amennyit elbírsz; mono és poli együtt mindig sérülést hoz, stb.” Úgy gondolom, hogy sokan hasonló belső úton jutottak el oda, ahol vannak, aminek gyakran hasonló okai vannak. Ennek, és annak következtében, hogy egyre több információ is elérhető, valamint a Magyarországi poliamoria közösség kimagaslóan aktív, sok tag találkozik. Az emberek találkoznak, beszélgetnek, látják magukat egymás tükrében. Rájönnek a hasonlóságokra és nem egyszer láttam már, ahogy sikerül közösen megfogalmazniuk a gondolataikat, majd ezután ezzel a nyelvezettel büszkén mondják tovább. Valószínüleg ilyen elemek közrejátszása lehet a oka. És milyen igaza van, tényleg roppantul tudnak hasonlítani ezek a listák. Valamint…. #2 A háromnegyede a listátoknak minden párkapcsolatra érvényes! Milyen kapcsolatban nincs szükség önbizalomra? És kommunikációra? Erről mindig egy Dr Zacher Gábor toxikológussal felvett riport jut az eszembe , ami valahogy így zajlott:
Az egyik talán legtutibb érv, amit valaha hallottam a poliamoriával kapcsolatban (is), hogy egy monogám kapcsolatban jujj, de sokáig el tudunk lenni. A langyos pocsolya esete, ugyebár. No de a poliamoriában, ott sokkalta nehezebb ezt kivitelezni. Ha valaki kezd elszöttyedni a kapcsolatban, de tegyük fel a párja a másik párjával járogat el bulizni, éli a közös hobbiját, az ölelkezős-filmnézős estjeiket, nos akkor a kontraszt hamar előjön és nehezen a szőnyeg alá söpörhető. Helyrerakás, kezelés nélkül eltávolodnak, ami nagyon transzparenssé válik a helyzetben. És ez az, ami könnyen és gyorsan tud véget vetni egy (akármilyen) kapcsolatnak. Amennyiben pedig egy ilyen szempontból melegebb talajon járunk, ha tudjuk ezt és van sütnivalónk, akkor felkészülünk. És mivel? Az alapokkal. Ez olyan mint az extrémsportolók. Ők tudják, hogy épp kockázatot vállalnak, épp ezért tanulnak és figyelnek. Biztosítják magukat, majd dupla biztosítják magukat. Mint at ATEL (már Alpiq) erőmű. Nyitás óta nem volt ott baleset, merthogy veszélyes üzemben vannak és ekként dolgoznak. Azt pedig egy tapasztalt poliamor se mondja, hogy ez nem kockázatos(abb). Számukra viszont ez csak körülmény a boldogság világában. És neked mi?  |
ÍróTartalom hamarosan érkezik... ArhívKategóriák
|
RSS Feed
